2016. november 3., csütörtök

Top3

Bencsik Orsolya, Nagy Kata és Szabó Róbert Csaba lett a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj idei három jelöltje. Közülük kerül majd ki a győztes, aki 2016. december 8-án az Unplugged Kávézóban átveheti az elismerést.

http://www.litera.hu/hirek/megvan-a-horvath-peter-osztondij-idei-harom-jeloltje

Szabó Róbert Csaba a Horváth Péter-ösztöndíj esélyeseinek 10-es listáján

Az idén negyedszer adják át a kortárs ma­gyar irodalom fiatal alkotóinak megsegítésére 2013-ban létrehozott irodalmi ösztöndíjat. A Horváth Péter Ösztöndíj A Fiatal Magyar Irodalomért (Péter Horváth Stipendium für die junge ungarische Literatur) célja a legtehetségesebb pályakezdők, a már rendszeresen publi­káló, az adott évben új kötetet megjelentető, 35 évesnél nem idősebb szer­zők támoga­tá­sa, számukra egy évnyi nyu­godt munkakörül­mények biztosítása, új művek megszületésének ösztönzése, a kiadott mű né­metor­szági meg­jelentetésének elősegítése.

A kuratórium által a kiadók javaslatai alapján összeállított Top10-es lista az idén a következő:
Bartók Imre (1985): Láttam a ködnek országát (Jelenkor)
Bencsik Orsolya (1985): Több élet (Fórum-Magvető)
Gál Soma (1992): Sármesék (FISZ)
Horváth Benji (1988): Az amnézia útja (JAK-Prae)
Hyross Ferenc (1992): Tömegvonzás (FISZ)
Lanczkor Gábor (1981): Apás szülés (Jelenkor)
Makai Máté (1986): Koriolán dala (FISZ)
Nagy Kata (1986): Inkognitóablak (JAK-Prae)
Purosz Leonidasz (1996): A városnak meg kell épülnie (FISZ)
Szabó Róbert Csaba (1981): Alakváltók (Jelenkor)

2016. január 18., hétfő

A bölényvadász (regényrészlet)


KENDI LÓNYA ELTIPRÁSA

Hogy mikor születtem, révedezik a gyermek.
Szemében fekete kormú füst, amilyet üszkös, félig égett fa tud kiizzadni, ha újragyújtják. Vagy rajzolni lehetne a szemével, kivéve, hogy a lelke is fekete, az nyújtózkodik annyira szemgödrében. Nem gyermek ez talán, mondogatja, aki csak fél percet tölt vele. És irtózva fordulnak el, vagy nevetve sercintenek felé.
Vagy komolyan veszik, vagy kikacagják, vagy sehogy sem. Eleresztik, hadd fusson, megdöngetik, talpától tarkójáig végigbotozzák, ápolják, ormósra verik. A hátából szilánkokat mosnak ki, késpengét döfnek belé. Étellel kínálják, ruhájától is megfosztják. Forgandó szerencsében él, hol fázik, hol melege van, jól sosincs. És sohasem úgy, ahogy ő szeretné, nem kormányoz, csak sodródik. Kúnó Izráelnek hívja magát.
Kérdés, mikor indul meg a jó útján. (Folytatás a Látó 2015/12-es számában