2013. augusztus 8., csütörtök

„Leoltom a villanyt és átölelem” Öt bekezdés a Férfiakról

Gerevich András könyve a férfiak könyve. Nem abban az értelemben, hogy nekik szól, nem egy megszólítás ez a könyv, hanem férfiak cselekedeteinek a leírása – versben. Férfiak szerepelnek Gerevich verseiben, így jönnek létre a férfiversek. A férfi, akit Gerevich megrajzol, nem gyûlöli a nõket. Szereti a nõket, pontosan úgy, ahogy a férfiakat is, vagy ahogy a nõk szeretik a férfiakat, pontosan úgy. Mindenki szerethetõ ezekben a versekben, mint ahogy minden férfiban ott él a nõ, és minden nõben ott él a férfi. „Hiába hordok szoknyát, tûsarkút, melltartót, / mikor éjjel hazafelé beugrom a boltba, / már fekete borostám látszik a púder alatt.” (Hermaphroditosz) Gerevich Férfiak-ciklusa a kettõs nemi identitás modernkori példáinak alapgyûjteményébõl áll össze: Teiresziász, Hermaphroditosz, Patroklosz szerepel benne. A férfibõl nõvé, majd nõbõl férfivá változó, és a nõi gyönyört elõnyben részesítõ Teiresziász (azt válaszolja a kérdésen vitatkozó Hérának és Zeusznak, hogy a nõ tízszer több gyönyört érez a testi szerelemben, mint a férfi), a nimfa által elragadott, vele erõszakkal összeforrt Hermaphroditosz és az õ átka, és Akhileusz szerelmének örvendõ Patrokolosz alakjai. Ezek a történetek vannak háttértudásként ott a Férfiak címû ciklusban. És Teiresziasz (Teiresziasz) egyszer, és Teiresziasz még egyszer (Teiresziasz remake). Ahogy nõbõl férfivá, ahogy férfiból nõvé változik. Vagy Odüsszeusz bolyongása, messze a nõtõl, most ez a távolság hirtelen felértékelõdik, a nõ mint otthon, az otthon mint az identitás kifejezõjének egy formája kerül mérföldekre, vagy mérföldekben ki nem fejezhetõ távolságra. És Paphos városa az Égei-tengeren, a paphosi márvány iránti szerelem, ahogy a bányát örökre kiaknázzák a rómaiak, ahogy a márvány hidegsége váltja fel a nõ vagy a vér melegét. „Csak az izgat fel, ha bõröm kõhöz ér, / letéphetetlen ruhája alá be sem nyúlhatok. / Idegesítenek a lányok, a nõk, / és nem tudok mit kezdeni a vérrel.” (Paphos) Minden a változás szerint íródik le.

Gerevich András könyve úgy vezeti fel a férfiak szerelmét, hogy a szerelem leírása semmiben sem különbözhet a férfinak nõ, férfinak férfi iránt érzett szerelmétõl. Semlegesen leíró, olyannyira, hogy a nõnek is egy versciklust áldoz (Ágnes kertje), hogy a szerelem olyan lehessen, amely pusztán a nemek beazonosítása által ne váljon lehetségessé. Nem bizonytalanít el. Ahogy a magzat neme is elõreláthatatlan a fogantatás közelségében. „Az ég penész színû és meddõ, / magzatvízrõl álmodsz, mert / minden sejted kiszáradt / zigóta, gyökered elvetélt // embriója vagy, még érzed / magadban a nõt és a férfit, / epétõl ragad minden levél, / ami eltakarja heges arcodat.” (Ágnes kertje) A remake pedig minderre ráerõsít, kiegyenlít: „Egyformák lesznek a nõk és a férfiak, / különbség semmi nem marad, nõbõl férfi, / férfibõl nõ lesz többször egy élet alatt.” (Teiresziász remake)

Gerevich András könyve mélyen hallgat arról, milyen az, amikor nem férfi az ember. Azt mondja el, amikor nõ, amikor átmenet, amikor férfi. Nem ismeri azt az állapotot, amikor férfiatlanság van csupán, nem aláz meg. Nem is csodálkozik, a férfi az van. Ott van Amerikában. Az Amerikai Color címû ciklus szintén kulturális sémákat rágcsál, azt, ami Amerikára jellemzõ, ahogy Amerikában a férfi látni képes, ahogy a férfit látja megszületni. „George viszont tegnap befeküdt, / hogy szilikon mellizmot ültessen be. / Tizennyolc éves: / születésnapjára kapta az operációt. / A nõvére már tavaly megérte, / hogy méreteiben ki legyen egészítve. / George gátlásain így úrrá lehet: / a legnagyobb ajándék egy szülõtõl, / hogy a fiúból férfit faragtatnak, / (bár utolsóként barátai közül.) / Az orvossal a formát megbeszélték: / teste hol legyen klasszicista, / hol romantikus... csak avantgarde ne.” (George) És ott van Dzsida Nagycsütörtökjének remakje, ahol a férfiak mind alszanak, a férfiak, akikbe már nem volt idõ beleszeretni (Egy csütörtök).

Gerevich András könyve a gimnazista fiúnak íródott, aki férfi. „Néha gondolok rá, szõke fejére, / mert én is így kezdtem: / ha egy férfit akartam, / azt rögtön és egy életre. [...] Helyesen mosolygott, simogatott, / aztán elkísértem a buszig, és / most már a nevét sem tudom.” (A gimnazista) A gimnazista új kalandot keres, és felírja a többihez ezt a mostanit. A férfi elbeszélõvé válik, és fordítva.

Gerevich András könyve a férfiról szól, aki pállott lakásban él, ami hangos a fõúti forgalomtól. „De üres a jégszekrény, ragad a kilincs. // Ez a vágy a legszebb férfi otthona, / akit soha nem találsz odahaza, / mert más férfiak lakásán alszik, / mégis a falon száz fotóról csábít.” (Desire) Öt bekezdés a férfiakról, öt ciklus mindarról, ami a férfit nem különbözteti meg a nõtõl, ami a nõt összemossa a férfival, és fordítva. Így alakul Gerevich András könyve. Van egy férfi, aki versben elbeszél, a férfi, aki egyszerre több férfi, a férfi tapasztalata. És így nõ is lehet. Vagy bármi.

(Gerevich András: Férfiak. Kalligram, Pozsony, 2005.)

Megjelent: A Hét, 2005/23.
 

2013. július 14., vasárnap

Túlkapások, paratextusok, zeppelinnel díszített látképek

Xantus Boróka recenziója a Helikonban a Fekete Daciáról:
"Szabó Róbert Csabától a Fekete Dacia kolozsvári bemutatóján és az egyik vele készült interjúban megtudhattuk, hogy a kötet megírása során egy emlékfüzet anyagából is építkezett, amelyet néhány éve a marosvásárhelyi ócskapiacon vásárolt. Ez az információ nem feltétlenül az igazságértékéért, hanem a mögötte lévő gesztus miatt érdekes, mert arra utal, hogy a könyv szerzője nemcsak felvállalja, hanem még rá is játszik a populáris kultúrához való kapcsolódásra. Az emlékfüzet anyaga több szinten is helyet kap a kötetben, egyrészt a paratextusokban: Szőcs Rozemari 1928-as, nagyszebeni bejegyzése a túlvilági kézről képezi a kötet mottóját, valamint a tartalomjegyzék grafikai megjelenítése is a füzetből ihletődött, másrészt az emlékfüzet bejegyzői két novella erejéig (Emlékül Annuskának, A léghajó utasai) megelevenednek a Fekete Dacia lapjain. Heinz Annuska, Szőcs Rozemari, Regina Schwarz és Joseph Erste mesei, románcos elemekben (a csúnya és a szép lány felcserélhetősége, ikrek, párviadal a nőért, tó közepén lévő sziget stb.) is bővelkedő történetek szereplőivé válnak. Továbbá a könyv illusztrációi között is felbukkannak az emlékfüzetről készített fotók, akárcsak az a Nagyszebent zeppelinnel ábrázoló képeslap, amely szintén ihletője az említett novellapárosnak. Szabó Róbert Csaba ugyanis ezt is ügyesen felhasználja: a 20. század elején divatos volt egy-egy város látképét zeppelinnel kiegészíteni, mintha ott is felszálltak volna a léghajók, a nagyszebeni képeslap fiktív játékát továbbfűzve a szerző saját történetét erősíti, az égboltot ellepő zeppelinekkel a szereplők fenyegettségérzését hangsúlyozva.
Igényes és egyben hatásos horrortör-téneteket írni nagy kihívás egy szépíró számára, éppen ezért a Fekete Dacia jó kísérletnek mondható. Szabó Róbert Csaba kötetében, ha minden novella nem is teljesíti az említett elvárásokat, de az ötletes elbeszélői megoldások sok esetben kárpótolnak egy-egy történet túlkapásaiért."